|
Egymástól független vizsgálatok megerősítették, hogy az Antarktisz jégtakarója a globális felmelegedés miatt gyorsuló ütemben fogyatkozik.
A 2006-os évben 200 millárd tonna jeget veszített a kontinens, ami 75%-kal több az 1996-os értéknél. Csak a 2006-os olvadás fél milliméteres tengerszintemelkedést jelent, de ha a fogyás a jelenlegi ütemben halad, a következő száz évben mintegy két méterrel emelkedhet a világtenger szintj
A globális felmelegedés egyik következménye a sarkvidéki jégtakarók csökkenése, és megolvadásuk miatt a világtenger szintjének emelkedése. Bolygónkon a jég formájában tárolódó víz aránya erősen függ a globális átlaghőmérséklettől. Általánosságban elmondható, hogy amennyiben melegszik a Föld, csökken a jég és nő a víz mennyisége. Jelenleg, a globális felmelegedéssel kapcsolatban is ez a helyzet.
A bevezetőben említett 200 milliárd tonnás jégveszteség már komoly értéknek számít. A szakemberek szerint azonban a helyzet akkor lesz kritikus, amikor a jégtakaróból származó olvadékvizek mennyisége egy bizonyos érték fölé nő. Az olvadékvíz ugyanis a jég alján, a kőzetekkel érintkező felületen "olajozza" a jégtakaró mozgását, és azt nagyságrendekkel gyorsíthatja. A jégtakaró alatti, gyakran több kilométer mélyen lévő tavakat nemrég fedezték fel, és az antarktiszi jég állapotában, változásaiban betöltött szerepük egyelőre nem tisztázott. A modellek alapján azonban elképzelhető, hogy ha megnő a tavak kiterjedése, az a fent említettek mintájára ugrásszerűen felgyorsítják a jégárak haladását - esetleg visszafordíthatatlan folyamatot beindítva.
Bomló jégpáncélok
Az antarktiszi jégtakaró csökkenésének látványos következménye az egyre több jégtábla leválása a partvidéken. Ez főleg a Nyugat-Antarktisz térségében jellemző az elmúlt években, ahol legnagyobb feltűnést a Larsen-slef feldarabolódása keltette 2002-ben. Az esemény során a déli kontinens jégpáncélja egy hónap alatt több mint 3000 négyzetkilométernyi területet veszített. A mellékelt felvételen a felbomlás képei láthatók.
A sarkvidéki területek kiemelt kutatásait a Nemzetközi Poláris Év foglalja keretbe, amely tavaly márciustól 2008 márciusáig tart, és amelynek keretében 60 országban közel 200 összehangolt kutatási programot folytatnak. A munka fő célja bolygónk sarkvidéki területein lévő jégtakarónak, a csapadéknak és a víz körfogásának elemzése, elsősorban a globális felmelegedés következményeinek megértése érdekében.
Vulkánok is segíthetik az olvadást
A jégtakaró mozgását nem csak a globális melegedés, de az alulról, a Föld belseje felől érkező hő is befolyásolhatja. A Nyugat-Antarktisz területén High Corr (British Antarctic Survey) és kollégái a jégrétegen is áthatoló radarral, repülőgépről mérték a jégpáncél jellemzőit. A jég viselkedésének pontos előrejelzéséhez ugyanis azt is ismerni kell, hogy milyen anyagon mozognak a hatalmas gleccserek.
A radarmérésekkel sikerült a jég alatt egy 23 ezer négyzetkilométeres területet borító vulkáni hamuréteget felfedezni a Hudson-hegyek térségében. Az ezt létrehozó kitörés az elmúlt 10 ezer évben a legnagyobb lehetett az Antarktiszon. A területeken végzett fúrásokból megállapították, hogy az esemény i.e. 325 környékén történhetett.
Az ilyen vulkánkitörések részben megolvaszthatják a jeget, esetünkben azokban bonyolult hatással lehet a jégtakaróra is. Bár a térségben található Pine Island névre keresztelt gleccser mozgása meggyorsult az elmúlt évtizedekben, nem tudni pontosan, hogy ebben milyen szerepe lehet a jég alatti hamurétegnek.
Magyar kutatók az Antarktiszon
A kontinens peremvidékén található King George-szigetet Nagy Balázs és kollégái tanulmányozzák évek óta. A Magyar Antarktisz Program 2005 keretében több expedíciót is vezettek már a helyszínre.
A kérdéses vidék érdekes kutatási célpont, ugyanis élénken reagál az éghajlati változásokra, amelyek vizsgálata itt gyors eredményt adhat. Eddigi méréseik alapján a területen az örökfagy (még nyáron is nulla fok alatti hőmérsékletű, állandóan fagyott terület) veszít kiterjedéséből, és a korábbi összefüggő fagyott zóna kisebb részterületekre esik szét.
Az utóbbi évek megfigyelési alapján egyértelműnek látszik, hogy az antarktiszi jégtakaró átalakulásban van, és területe zsugorodik. A jelenség lehetséges következményei pontosan még nem ismertek, bár a világtenger szintjének globális emelkedésére kétségtelenül számíthatunk.
A melegedésnek számos hatása van az Antarktiszon. Változik az egyes területek éghajlata, módosul a csapadék eloszlása, valamint a tenger- és légáramlatok jellemzői. A jégtakaró területi megoszlása is módosul - ebből a szempontból korábbi cikkeinkben elsősorban az Északi-sarkvidéket, az Arktiszt vizsgáltuk.
Felgyorsult zsugorodás
Eric Rignot (University of California) és munkatársai a déli kontinensen található jég mennyiségének évente történő becslése alapján próbálták a fogyatkozást kimutatni. Több forrásból nyert adatok alapján sikerült is megállapítani, hogy 1996 és 2006 között a jég éves csökkenése mértéke közel 75%-kal emelkedett az előző 10 éves időszakhoz képest.
Ugyanakkor egyéb, ma még ismeretlen kapcsolatok is lehetnek az éghajlat és a jég mennyisége között - tehát a jövőbeli változás nehezen jelezhető előre. Ha a fogyás a jelenlegi ütemben halad, a következő száz évben mintegy két méterrel emelkedhet a világtenger szintje (ebben kisebb mértékben a grönlandi jégpáncél zsugorodása is szerepet játszik).
Az Antarktisz kiterjedt jégtakarójának változása nehezen tanulmányozható. Vizsgálható egyrészt a domborzat elemzésével, amelyre viszonylag pontos műholdas mérések adnak lehetőséget. Szintén a mesterséges holdak révén megbecsülhető a jég tömege, a műholdak mozgásában mutatkozó apró eltérések révén. A jégtömeg változása ugyanis módosítja a Föld sarki térsége feletti gravitációs teret, és ezzel csekély, de kimutatható mértékben a műholdak mozgására is hatással van.
A mérések értelmezését azonban nehezíti, hogy a jég olvadásával és az Antarktisz kőzetaljzatára eső terhelés csökkenésével az egész kontinens lassan emelkedik. Harmadik adatforrásként a radaros vizsgálatok is szóba kerülnek, amelyekkel az egész jégtakaró mozgását lehet elemezni. Ez azonban csak akkor ad eredményt, ha a mérést éghajlati modellekkel kapcsolják össze, és ennek alapján megbecsülhető, hogy mennyi csapadék rakódik le az Antarktisz belső vidékein. Utóbbi alkotja az Antarktisz jégbevételét, míg a jégtakaró peremeinek jégtáblákra szakadozása "kiadási oldalt". A kettő különbsége alapján becsülhető, hogy összességében csökkent vagy nőtt az Antarktiszon lévő jég mennyisége.
(forrás: origo)
|
